Vöröslencse kenyér
A gyógyító kenyér
Van az a nap, amikor nem akarok megfelelni senkinek. Nem kell fehér kifli, nem kell pufi zsömle, nem kell a "legjobb gluténmentes verzió", csak valami valódi, csak valami egyszerű, amit nem a boltban veszek, hanem a saját konyhámban készítem egészséges és jótékony alapanyagokból. Valami, ami nem tökéletes, de az enyém.
Ez a kenyér ilyen.
Nem magas, nem szebb a többinél. De őszinte. Mint az a mondat, amit végül kimondasz, pedig először még csak félhangosan gyakoroltad magadban.
Hozzávalók
180 g áztatott vöröslencse
80 g rizsliszt
60 g gluténmentes zabpehely (én a vöröslencsével együtt darálom)
1 ek útifű maghéj (ha van, ha nincs, akkor sincs baj, de jobb az állaga)
1 tk sütőpor
½–1 tk só
1 tk almaecet vagy citromlé
kb. 0,5 dl víz (csak ha muszáj, a tészta inkább legyen sűrű)
2 ek olívaolaj
Elkészítés
A lencsét 1-2 órára beáztatom. Leszűröm, leturmixolom, de nem teljesen krémesre, hanem csak annyira, hogy még tartása legyen. Összekeverem a száraz hozzávalókat. Itt nincs varázslat, nincs misztikum, csak keverőtál, kanál, és csönd...
Mindig egyszerű eszközökkel történnek az igazán jó dolgok.
Majd mindent összeöntök, és figyelem a tésztát. Nem receptről. Nem fejből. Hanem abból, amit látok. Ha túl folyós, teszek hozzá lisztet.
Formába simítom. Vagy nem simítom... Nem kell mindig hibátlannak lenni.
210 °C – 15 perc.
190 °C – még 35–40 perc.
A végén kifordítom a formából, visszateszem pár percre, hogy legyen hangja, amikor megkopogtatom.
Mint amikor az ember végre megérkezik önmagához.
Ez a kenyér nem csak azért jó, mert finom, hanem azért is, mert nem bánt, nem allergizál. Glutén nincs benne, tej sincs benne, élesztő sincs benne. Nem fúj fel, nem égeti a gyomrot, nem beszél vissza. Csak jelen van, csendesen, mint egy ember, akivel jó együtt hallgatni.
A vöröslencse benne tele van növényi fehérjével ami jóllakottságot, erőt és stabilitás ad, tele van foláttal (B9-vitamin) ami fáradtság helyett élhetőbb napot ad, vassal, mely energiát ad egy olyan "nem omlok össze délután" érzést és magnéziummal, amellyel az idegek kisimulnak, az izmok fellélegeznek illetve cinkkel ami a hormonoknak halk támogatás.
A zabban ott van a pektin és a béta-glükán, ami segít, hogy a belek fellélegezzenek, és az immunrendszer se akarjon minden apróságnál háborút indítani.
És igen a Hashimotóval és az ételintoleranciával is jó barátom.
Nem húzza fel az immunrendszert, nem visz fölös jódot, nem billegtet meg hormonilag. Csak ad. Nem kér cserébe semmit.
És a legfontosabb jótékony hatása nem a vitaminok miatt van. Hanem mert emlékeztet arra, hogy tudok magamról gondoskodni. Hogy nem rohanok. Hogy nem mindig kell zaj. Meg lehet sütni egy kenyeret úgy is, hogy közben az ember visszatalál önmagához.
És ha ez csak félhangosan sikerül, már az is elég.
#félhangosan
"Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!"