Tünetek, félelem, keresés... 

És az a csendes pont, ahol már nem a test, hanem a lélek fáj jobban.

Kb. 2,5 éve kezdődött ez az egész kálvária… Nem drámaian, nem hangosan, csak elindult valami, amit nem tudtam megnevezni.

Először csak puffadtam… Mindentől. Aztán azt vettem észre, hogy teljesen lelassult az emésztésem és elkezdtem hízni. Majd hullani kezdett a hajam, de brutális mennyiségben. Bár Hashimoto mellett ez számomra nem idegen, de ilyen mértékű hajvesztést még soha nem éltem meg.

Majd 2024 nyarán jöttek a sebek a számban. A nyelvem, az ínyem, a szám tele lett hólyagokkal. Emlékszem, nyaralni indultunk és a kocsiból hívtam fel a háziorvost, hogy valószínűleg afta van a számban, majd kaptam ecsetelőt, de nem segített. A nyaralás alatt végig fájt a szám. A nyelvem mindenre érzékeny volt. Evés, ivás, beszéd, gyakorlatilag mindentől fájt. Talán a hideg víz ami enyhített bármit is.

Visszamentem az orvoshoz, azt mondták, hogy ez nem afta. De a nyelvem még mindig dagadt volt, így elküldtek allergiavizsgálatra. Megnéztek mindent, amit államilag lehetett, 20 paneles allergiateszt, nyálenzim vizsgálat, góckutatás. De minden negatív lett.

A doktornő azt mondta, hogy nem tudja mi a baj, de már csak az ételintolerancia-vizsgálat maradt amire tud még gondolni, de ez magánúton 140 ezer forint. Akkor azt mondtam, hogy én ezt nem fizetem ki.

A hízás nem állt meg… A szájsebek mindennapossá váltak… Elkezdtem vizesedni is… Éjszakánként sírtam, azt hittem, biztos valami ritka, kimondhatatlan betegségem van. Féltem, hogy nem fogom felnevelni a gyerekeimet.
Minden este sírva aludtam el, hogy reggel vajon látni fogom-e őket. És ez is mindennapossá vált…

Aztán jött a térdfájdalom, Volt hogy csak csak térdrögzítővel tudtam járni. Majd jöttek az izületi fájdalmak. Hol a hátam, hol a combom, hol a karjaim. Felváltva. Megállás nélkül. Az időnként hirtelen jelentkező kiütésekről nem is beszélve. 

Ez ment még másfél évig. A tüneteket nem tudtam összefüggésbe hozni. Rengeteg antihisztamint, fájdalom csillapítót, emésztés segítő gyógyszereket ettem. Közben egyre jobban eltűntem magamból. Már alig mertem enni, mert mindentől fájt a bélrendszerem. Nem volt energiám. A nőiességem… mintha elcsendesedett volna bennem.

Aztán egy nap felhívtam újra az allergológust és megcsináltattam a vizsgálatot.

Izületekre az Autoimmun panel szerencsére negatív lett. A hisztamin intolerancia szintén.
Na de az ételintolerancia-teszt… 2024 tavaszán. Olyan értékeket mutatott, hogy el sem hittem, hogy ilyen létezik.

Dió, mogyoró, pisztácia, csirke, pulyka, sertés, répa, spárga, dinnye, barack, fokhagyma, búza, rozs, árpa.

Csak ennyi!

Én csak álltam és folyamatosan csak azt kérdeztem, hogy akkor most mit ehetek?
Gyakorlatilag mérhetetlen értékeket mutatott azokra az alapélelmiszerekre, amik a lakosság 80%-nak fő táplálék alapanyaga..

Ekkor kezdődött a rotációs diéta, de erről majd külön írni fogom, ígérem.

De ami a legfontosabb, hogy amikor az ember évekig keresi az okot, egy nevet, egy magyarázatot, egy megoldást, az nem csak a testet, hanem a lelket is kifárasztja.

Ezért született a Félhangosan.
Hogy kiírjam magamból.
Hogy ne féljek megenni azt, ami nem bánt.
Hogy elhiggyem azt, hogy nem minden falat ellenség… Hogy tudatosítsam magamban azt amit leírok.

Kapunk egy diagnózist, de senki nem mondja el, hogy mit kezdjünk a félelemmel, a gyásszal, azzal az érzéssel, hogy nem vagyunk már ugyanazok, mint régen. Hogy az út közben kicsit elveszítünk magunkból, pedig sokszor nem a testünk fáj a legjobban, hanem a lelkünk.

Segítséget kérni akkor a legnehezebb, amikor azt hisszük, hogy mindent egyedül kell kibírnunk. Ezen az úton bizalmat is vesztünk, pedig a gyógyulás sokszor ott kezdődik, amikor kimondjuk azt hogy egyedül nem megy.

És én nem adtam fel!
Pedig voltak napok, amikor csak túlélni akartam…
Voltak napok, amikor már csak annyit tudtam, hogy ma még itt vagyok, ma még eszem, meg még megpróbálom. Voltak napok amikor már reggel azt vártam, hogy éjjel legyen, mert akkor alszom és nem félek, nem agyalok és nem fáj semmim. Fogok még írni, arról is, hogy a rotációs diétán kívül mit csináltam, hogy meggyógyítsam a testem és a lelkem is.

És ma már hálás vagyok.
Hálás vagyok a testemnek, hogy ennyi mindent kibírt, és még mindig velem van.
Hálás vagyok azoknak, akik nem engedtek eltűnni magamban.
Hálás vagyok minden falatért, amit ma már félelem nélkül eszem meg.

És ha te most itt olvasol és magadra ismertél egy sorban, egy érzésben, egy félelemben, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül és soha ne add fel!
Közel egy év a diagnózistól számítva ki merem mondani, hogy csak túlélni kell ezt a nehéz időszakot, de idővel jobb lesz és a testünk meghálálja azt, hogy felismerjük a jelzéseit!

Ha úgy érzed, hogy nem tudod, vagy nem mered elmondani senkinek, találj utat arra, hogy akkor is kimond ami benned van, akár csak így félhangosan. 

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek."