
Hideg napok, meleg falatok – félhangosan
Gluténmentes meggyes pite
Csak egy sütemény… Vagy talán egy vágy, amit már napok óta hordtam magamban?
Napokig azon kaptam magam, hogy a meggy jut eszembe. Nem torta, nem csoki, nem krém csak a meggy. Savanykás, lédús, olyan igazi...
Panelban lakom, így nyilván nem tudok termeszteni magamnak, így folyamatosan néztem a boltokban az árát. A legolcsóbb helyen is 1600 forint egy üveg. Egyfolytában csak mérlegeltem magamban, halogattam, az az igazság, hogy nem akartam ennyit kiadni érte. De z elmúlt egy év megtanított figyelni a testem jelzéseire. Lehet, hogy hiányzik neki valami, lehet, hogy csak vigasz kell, lehet, hogy egyszerűen érezni akar egy ízt. Nem tudom, de most hallgattam rá.
Így meggyes pitét sütöttem.
Nem mondja meg senki, hogy ez "mentes" süti. Nem harsogja magáról, hogy gluténmentes vagy tejmentes. Csak csendben jó. Olyan sütemény, amit nem magyarázni kell, csak enni.
Megsütöttem, majd közben a sütő melegedett, mert a gluténmentes kenyeremhez készítettem elő mindent. És ekkor egy pohár kiesett a férjem kezéből. Nem csak eltört. Szilánkosra robbant. Apró, láthatatlan darabokra. Az asztalon ott volt a már kész piskóta. A kenyértészta már kelt. A liszt, az utifűmaghéj és minden még elő volt az asztalon, a konyhapulton.
És mindent belepett az üveg, az apró üvegszilánkok..
Ott álltam és csak néztem. Nem sírtam és nem kiabáltam. Csak éreztem, hogy most nem a sütemény fáj, hanem az, hogy napokig kívántam. Hogy félretettem az eszemet, a pénzt, a "majd máskor"-t. és amikor végre megengedtem magamnak, akkor el is veszítettem.
Minden ment a kukába.
a vágy...
a munka...
a tészta...
és a remény, hogy "most jó lesz".
DE! az elmúlt év megtanított valamire. Nem attól gyógyulok, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy nem adom fel és nem omlok össze. Ez a süti nem a konyháról szól, hanem arról, hogy néha sokáig vágyunk valamire, néha elveszik, néha újra kell kezdeni, és néha… megérkezik.
Nem hangosan.
Csak félhangosan...

Meggyes pite recept – ahogy én készítem
- 100 g cukor
- 2 tojás, a cukorral habosra keverve
- 200 g Miklós liszt
- vaníliás cukor ízlés szerint
- reszelt citromhéj ízlés szerint
- 2 dl mandulatej
- 100 g olvasztott vaj
- fél csomag sütőpor
- magozott meggy, ízlés szerint fahéjjal elkeverve
A cukrot a tojással habosra keverem, majd sorban hozzáadom a többi hozzávalót, és egynemű tésztává dolgozom. A masszát tepsibe öntöm, a tetejére óvatosan ráhalmozom a fahéjas meggyet. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm, amíg a meggyes pite aranybarnára sül.
A recept más gyümölccsel is működik, például szilvával is sokszor elkészült már. Most mégis a meggy került a középpontba, mert ez szólított meg, és eljött az idő, hogy erre a hívásra már figyeljek.
Figyeljek a testre...
A vágyakra...
Magára az útra... csak úgy félhangosan.
És közben hálás vagyok minden újrakezdésért, még akkor is, ha közben valami elveszik.
Hálás vagyok, hogy egyre könnyebben veszem észre a testem jelzéseit .
Hálás vagyok a változásért az életben, még akkor is, ha a következő lépés sokszor bizonytalan.
És hálás vagyok a süteményért is, mert a meggyes pite nemcsak finom lett, hanem emlékeztetett arra is, hogy mindig van lehetőség továbbmenni.
Nem hangosan, csak félhangosan.
félhangosan
Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
