
Amikor a test halkabban kér enni
Egyszerű, gluténmentes vacsora vöröslencsével, mákkal és figyelemmel Hashimoto mellett, női lélekkel
Volt egy olyan nap, amikor nem történt semmi. De tényleg semmi. Nem volt fordulat, nem volt felismerés és nem volt semmi "nagy" döntés. Csak az a csendes állapot, amiről korábban is írtam Ma csak vagyok... amikor nem történik semmi, mégis minden a helyére kerül egy kicsit...
Most ebből a csendből született az étel. Nem elhatározásból, nem tervből, hanem abból a nagyon halk belső jelzésből, amikor a test előbb szól, mint az ész. Azt éreztem, most nem kívánok már nehéz ételt, nem esik jól a sok hús. De egy kevés füstölt íz azért még kell emléknek, melegségnek, kapaszkodónak.
Így lett az étel egy egyszerű mákos kölestészta és vöröslencseleves sok zöldséggel, benne csak annyi füstölt hússal, amennyi még nem terhel, inkább csak összefogja az ételt, az ízeket.

Hozzávalók
Mákos kölestészta
- gluténmentes kölestészta
- darált mák
- egy csipet nádcukor
- kevés olaj vagy zsiradék
- só
Vöröslencse leves
- vöröslencse
- vöröshagyma, fokhagyma
- sárgarépa, gyökér
- zeller és zellerszár
- petrezselyemgyökér
- krumpli
- kevés füstölt hús (kockázva)
- só, bors, kevés extra szűz olivaolaj
- gluténmentes liszt a könnyű rántáshoz
Elkészítés röviden
A tésztát sós vízben megfőzöm, leszűröm, majd egy kevés zsiradékkal átforgatom. Megszórom darált mákkal, és teszek hozzá egy egészen kevés nádcukrot, de nem azért, hogy édes legyen, hanem hogy az ízek összeérjenek.
A leveshez kevés olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, hozzáadom a füstölt húst, majd a felkockázott zöldségeket és a végén vöröslencsét. Felöntöm vízzel, fűszerezem, és puhára főzöm. A végén egy könnyű, gluténmentes rántással sűrítem, de nem nehézre, csak annyira, hogy legyen tartása az ételnek.
És ez az étel nem akar több lenni annál, ami. Gluténmentes, ételintolerancia mellett is jól működik és Hashimoto esetén sem terheli túl a szervezetet. A köles és a vöröslencse jól emészthető szénhidrát- és fehérjeforrás, a mák tele van kalciummal és magnéziummal, a sok zöldség rostot, vitamint ad. És mindez könnyen elkészíthető, pénztárcabarát teljesen hétköznapi alapanyagokból. És talán éppen ezért tud többet adni, mint hinnénk. Mert amikor a test fellélegzik, a lélek is követi.
A női lélek sokszor nem kér magyarázatot. Nem kér irányt, nem kér szabályt. Csak azt kéri, hogy végre figyeljünk rá.
Nem mindig tudja szavakkal elmondani, mire van szüksége. Néha csak annyit jelez, hogy elfáradt a megfelelésben, a kontrollban, az állandó "jobban csinálásban". Ilyenkor nem megoldás kell, hanem megengedés.
Van, amikor ez a gondoskodás nem beszélgetés formájában érkezik, hanem egy meleg levesben. Egy egyszerű tányér tésztában. Valamiben, ami nem sürget, nem kér számon, csak jelen van. Ezekben a pillanatokban az étel nem eszköz, nem jutalom, nem kompenzáció, inkább egy csendes válasz. Egy halk igen arra, amit belül érzünk. Nem felülírjuk, nem magyarázzuk és nem elnyomjuk. Csak meghalljuk... És hagyjuk, hogy ez most elég legyen.
És ma ismét hálás vagyok.
Hálás azért, hogy volt időm főzni.
Hálás a testemnek, ami jelez, mielőtt elfáradna.
És hálás azokért az egyszerű estékért, amikor nem történik semmi, és mégis minden egy kicsit a helyére kerül.
Ha ez most megszólított, itt találsz még hasonló írásokat. → Blog
félhangosan
Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
