Ha figyelek, minden jelez. És tanít....

Ma este elmentünk sétálni. Ma egy hosszabb kör volt a lakótelep körül ahol élünk, de mégis jó volt. Fáradtan egy hosszú nap után. Kikapcsolt... Feltöltött... Ezeket az esti sétákat már beépítettük a mindennapi rutinunkba. Szinte minden este sétálunk. Van hogy mindenki csatlakozik, van hogy csak ketten megyünk. De megyünk. Ilyenkor beszélgetünk. Csak egymásra figyelünk. Kizárólag egymásra. 

A mai nap egy kicsit nehezebb volt.  Előjött a szorongásom. Viszont tudom a miértjét. De már eljutottam odáig, hogy tudatosítottom magamban azt, hogy, ha eszem, jobban leszek. Szerencsére az agyam ma erősebb volt, mint a mellkasom nyomása. 

Milyen furcsa, elég egy apró  kellemetlenség is ahhoz, hogy visszazuhanjunk ebbe az állapotba. Ilyenkor kell erősnek lenni. Megtanítani az agyat arra, hogy a negatív gondolatokat felülírja pozitív gondolat. Erre kell összpontosítani. 

A tegnap nap kicsit sok volt. Sokkolt. Talán túl érzékeny voltam. Talán csak túl sok minden történt bennem egyszerre...

Voltam egy eseményen. Szeretetben telt. Meleg légkörben. Meghitt volt és családi. Ez már hiányzott. Nekem ebből az érzésből kevés jutott. De ma már máshogy látom. Minden okkal történik. Ok és okozat. Mindenki hordoz sebeket. Fel nem dolgozott traumákat.

Az elmúlt időben félek elveszíteni. Mindent és mindenkit akit szeretek. Mély érzések vannak bennem. Minden nap felhívom. Pár perc elég. De az a pár perc nagyon sokat ad...

A diéta újra emlékeztetett arra, hogy ez az én utam. Egyedül... A fájdalmak, a kellemetlenségek, a visszaesések… csak én tudom, hogy mi volt. És nem akarom újrakezdeni, újra érezni a kellemetlenségeket.

Építkezek abból ami pozitív. Ami sikerként született meg az elmúlt hónapokban. A 10 kg fogyás. Az egészségesebb test. A rugalmasabb test a pilatesnek köszönhetően. A jobb közérzet. 

A pilates most az én mozgásformám. Formál és nyugtat. Kívül és belül. Talán most először érzem, hogy a testem újra az enyém. Van hogy reggel korábban kelek csak azért, hogy egy 20 perces gyakorlatot végig csináljak. Csak 20 perc az életemből. És jobban vagyok. Miért nem fordítunk több időt magunkra? Sokan azt mondják azt, hogy neked könnyű, te meg tudod csinálni... stb... Miért könnyű? Nekem is van munkám. Családom. A munkaidőn túl még rohanás boltba, főzni, négyen négy féle ételt eszünk. Csak meghallgatni... Vagy motiválni...  Mert ahogy engem is kell hogy motiváljon valami, így őket is. 

Folytatom a hála napló írását. Előveszek egy darab papírt. Keresek 10 db apró örömet a mai napban és leírom. Csak írok és a holnap megint jobb lesz...

Kezdj el Te is hálanaplót írni!

Akár külön naplóba, akár egy darab papírra írj le minden nap 5-10 dolgot, amiért hálás vagy. Ne keress nagy dolgokat. A hála az apró pillanatokban él.

Például:

Egy bögre meleg tea.
Egy mosoly a gyerekedtől.
A reggeli napsütés.
A csend.
Egy jó szó, amit kaptál.

Nem kell tökéletesnek lenni. Írj őszintén. Írj magadnak!

Akár ide is hozzászólhatsz majd, ha elindul a hozzászólás funkció a blogon, vagy írhatsz nekem is. Vagy egy darab papírra. Csak írj! 

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek"