Félhangosan – friss, meleg, illatos házi kenyér

2026.01.07

Csak egy kis kenyér... 

Ma kenyeret sütöttem.

Bevallom őszintén, hogy néha veszek bolti kenyeret is.
Mert az élet ilyen… gyerekek, munka, diéta, rohanás... Kell, hogy legyen vésztartalék.

Sokféle gluténmentes kenyeret kipróbáltam már. A vöröslencsés kenyerem, amiről már írtam korábban  Vöröslencse kenyér számomra inkább gyógyító étel, tele értékkel, még ha nem is klasszikus "kenyér-élményt" ad.

Ez viszont…  ez az, ami leginkább hasonlít a régi igazi kenyérre.

Belül puha.... Kívül ropogós...
És olyan az illata, hogy visszavisz gyerekkoromba.

Eszembe jut a gyerekkorom. A falusi pékség, ahol reggel 6-kor már lehetett venni a friss, adalékanyag-mentes, meleg kenyeret. Gyerekként sokszor küldtek érte, és mire hazaértem… a sarkát rendszerint lecsipegettem. Nyáron mellette volt  egy dinnyeárus a parkolóban. Meleg kenyér, édes dinnye...
Ez az emlék még most is nagyon kellemes.

És most is langyosan törtem belőle. Nem bírtam kivárni, hogy kihűljön. És igazából nem is akartam. Ha csak egy kicsit is visszaad a gyerekkori ízekből akkor azt nem hagyom ki.

Ez a kenyér nekem most az otthon, a biztonság és a megérkezés.

Hashimotóm van. És Refluxom is van. Na meg ott az ételintoleranciáim. Ezek miatt glutén és tejmentesen étkezem. 

Nem volt könnyű elfogadni,  hogy amit egész életemben "ételnek" hittem, az sokszor bántotta a testem.

De ma már tudom, hogy lehetséges finomat enni, lehetséges finom kenyeret enni és lehetséges nem félni az ételtől.

És ez a kenyér ilyen nekem, nem bánt, mert gluténmentes, tejmentes, kíméli a refluxomat, nincs benne adalékanyag.

Az étel lehet ellenség, de lehet gyógyulás is. Én most a gyógyulást választom.  Félhangosan...




Hozzávalók:

Elkészítés:

A lisztet, élesztőt egy tálban összekeverem. Hozzáadom a sót, olajat és a langyos vizet. Én szoktam kb 1 evőkanál mézet is tenni bele, bár az eredeti recept nem írja, de nekem így finomabb. Ezeket alaposan összedolgozom. Formába öntöm vagy kézzel megformázom. Letakarva kelesztem, amíg kb. duplájára nő.

200 °C-ra előmelegített sütőben 40–50 perc alatt megsütöm. A sütő aljába vizet teszek hőálló edényben, hogy puha belsejű, ropogós héjú legyen.

Munka után 5 perc összedobni, aztán kel, majd sül… belefér a rohanós hétköznapokba is.

Volt idő, amikor féltem enni. Minden falathoz szorongás kapcsolódott, de most leültem és finom kenyeret ettem. Nem féltem! Ez nekem a gyógyulás. Nem látványosan és nem nagy szavakkal. Csak félhangosan.

És közben hálás vagyok!

Hálás vagyok az utamnak, hogy megtanított figyelni magamra.
Hálás vagyok az ételeknek, amelyek többé nem bántanak, hanem táplálnak.
És hálás vagyok magamnak, mert nem adtam fel.

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!"