Amikor a test jelez, és a lélek válaszol

Tegnap kihagytam az írást, de ma megint annyi minden történt, hogy muszáj megint leírnom. Magam miatt.

Ma végre elmentem laborvizsgálatra. Nem, nem csak leírtam – meg is csináltam. A fiúk is velem jöttek. Olyan aranyosak voltak. Olyan kis menő volt az új kabátjában, láttam rajta, mennyire tetszik neki. Ez is csak egy pici, apró öröm. De öröm. Ezeket kell észre vennünk. Jó volt együtt lenni már kora reggel.

Ahogy végeztünk, elmentünk vásárolni. És megint szembesültem azzal, amitől mindig felforr az agyam: brutális árak, aránytalan fizetések. Hogy lehet ezt így hosszú távon csinálni? Hogy lehet így élni? De mégis csináljuk… mert kell. Ebédre fasírtot beszéltünk meg. Az egyikük a spenótot szereti, jó sok fokhagymával – a másik sóskát. Sóskát sehol nem kaptam... Bejártam a fél várost, de meglett. 

Én is elkészítettem a saját növényi fasírtomat. Hát… nem mondom, hogy egy kulináris élmény lett.  Pedig a vöröslencse jó alap. Egészséges. 
A vöröslencse gazdag fehérjében, rostokban, vasban, folsavban, és segíti a vércukorszint stabilizálását, gyulladáscsökkentő hatású. Gyorsan főzhető, nem puffaszt annyira, mint más hüvelyesek.

Legközelebb talán babból próbálom. Ha van jó növényi fasírt recepted, írd meg nekem, nagyon hálás lennék érte!
Jelenleg minimális húst eszem, a szervezetem nem tolerálja. A sertés tiltólistás, a baromfi csak szigorúan válogatott forrásból. De egyre nehezebb megbízható helyet találni, ahol nem hormonozzák és antibiotikummal etetik az állatot. Pár éve még a húsról le kellett önteni a vizet főzéskor – most meg levest lehetne belőle főzni, annyira fel van fújva.

Ami viszont sokkolt, na de pozítivan :) megjött a laboreredményem.
Egyetlen hónap alatt ilyen változás?! A pajzsmirigy értékeim drasztikusan javultak. Fogytam 6 kilót. Elmúlt a puffadás, a gyomrom nem érződik folyamatosan telítettnek. Normálisan emésztek.
És igen – ez mind a diétának köszönhető.

"Az ételintolerancia, ha kezeletlen, számos krónikus panaszt okozhat: bőrkiütés, ízületi fájdalom, emésztési zavarok, fejfájás, alvászavar, súlygyarapodás vagy -csökkenés. A gyulladásos folyamatok gyakran rejtetten zajlanak, és akár autoimmun folyamatokat is beindíthatnak."
Na de miért nem mondta ezt senki eddig? Miért nem ez az első, amit vizsgálnak? Ezek a kérdések dühítenek. Persze, örülök az eredményeknek, de a tudatlanság, amit eddig cipeltem, most nagyon nehezen ül le bennem.

Délután elmentünk sétálni és kávézni, együtt, mindannyian – én koffeinmentest ittam. Ettünk egy sütit is. Csak együtt voltunk. Nevettünk, beszélgettünk. Jó volt. Jó volt anyának lenni, nőnek lenni, feleségnek lenni. Jó volt érezni, hogy ez az egész nem csak az enyém, hanem közös. És jó volt érezni, hogy büszke vagyok rájuk – mindannyiukra.

Milyen ritka manapság ez az érzés, nem? Az, hogy szeretetteljes közegben élsz.
Gyerekként ez nem volt ilyen. Folyton azt hiszik az emberek, hogy majd a következő hely, a következő kapcsolat, a következő élethelyzet jobb lesz. De miért nem a jelenünket tesszük jobbá, miért nem itt és most építkezünk? Ezek a kérdések nem hagynak nyugodni. És így alszom el, tele kérdéssel...

#félhangosan 

Ismerős ez neked is? Tapasztaltál már hasonlót?
Írj nekem, ha szeretnél megosztani egy darabot a történetedből – vagy csak reagálni.
💬 Hamarosan lehetőség lesz hozzászólni is a blogban.

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek"