A gyógyulás és a hétköznapi örömök

Tegnap igazán mozgalmas napom volt, és azt érzem, végre egy kicsit feltöltöttem a lelkemet és a testemet is.
Reggel korán keltünk, és elindultunk a szokásos napi sportunkra. Több mint két órát tekertem, ő meg futott, de most furcsa volt, hogy nem a nyári hőségben izzadtunk, sőt, amikor elindultunk, még fáztam is. Ez a nyár alatt nemigen fordult elő, de jó érzés volt végre frissebb levegőben sportolni. A testem elfáradt, de az a fajta fáradtság volt, ami jólesik. 

A sport után barátokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk strandra. Úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy számunkra új helyet, de nem számoltunk a munkaszüneti nappal… Így rengetegen voltak. A medencébe szinte lehetetlen volt bemenni, a csúszdák előtt kígyózó sorok álltak, a büfék pedig zsúfolásig tele. Na most először hálás vagyok magamnak, hogy előre gondolkodtam az étkezésemmel kapcsolatban és vittem a kis ételes dobozomat, benne fehérjében és tápanyagban gazdag salátával. Csicseriborsó, lencse, tonhal, savanyított lilahagyma, újhagyma és egy kis citrom. Kenyérrel ettem, mint egy feltétet. Az ízek tökéletesen kiegészítették egymást, és a savanykás frissesség igazi felüdülés volt a nagy melegben.

A gyerekek élvezték a napot, és hazafelé mindannyian úgy éreztük, hogy a rengeteg ember ellenére a nap végkicsengése pozitív lett. Estére még egy koncert is várt a főtéren. Soha nem láttam még ekkora tömeget. Őszintén, kicsit ijesztő is volt, de jó társaságban és kellemes időben nagyon jó élmény lett belőle.

Papíron ezen a héten szabadságon vagyok, de a munkám miatt a hiánypótlások és határidők miatt sajnos nem tudok teljesen kikapcsolni. Ez bosszant, mert hiszem, hogy az agynak is kell a pihenés, a teljes kikapcsolódás. Ha mindig félbe kell szakítani a szabadságot, az nem igazi pihenés. Most is érzem, hogy ott motoszkál bennem a munka, pedig annyira szeretnék egyszerűen csak az  itthoni dolgokkal foglalkozni.  Házimunka, gyerekek, iskola előtti készülődés...

És igen… már az iskolakezdés küszöbén vagyunk, de én, a "szar anya" még semmit sem vásároltam be. Rengeteg tervem volt erre a hétre, de most "el" engedem magamnak. Megengedem, hogy délután van, és én nem csinálok semmit. Írok. Talán nézek majd egy filmet. Később pilatesezem. És tudjátok mit? Ez most rendben van így.

Sokszor eszembe jut, mennyivel egyszerűbb volt régen az étkezés. Elővettem a hűtőből a felvágottat, dobtam mellé egy szelet kenyeret, és már készen is volt a vacsora. Most ez nekem teljesen tiltott. Táplálékallergiával élni sokszor kényszerpálya, mindig tervezni, mindig keresni, mindig variálni, hogy mit ehetek és mit főzhetek. Néha kimerítő.

De közben megismertem annyi új ízt, amiről régen nem is tudtam, hogy létezik. Ma délelőtt grillezett halat készítettem kapormártással és petrezselymes krumplival. Holnap pedig már azon fogok agyalni, mit főzzek, mert nemcsak magamra kell figyelnem, hanem a családra is. És ők persze nem esznek meg bármit, ami egészséges 😊 Ez sokszor kihívás, de valahol ez is része annak, hogy új utakat keresek az étkezésben.

A legnagyobb vágyam most egy jó palacsinta. Már annyiszor próbáltam glutén-, tej- és tojásmentesen elkészíteni, de eddig mindig csalódás lett. Most beszereztem egy új lisztet, és reménykedem, hogy talán ezzel megközelítem azt az ízt és állagot, amit gyerekkoromból ismerek. Nem egyszerű, de hiszem, hogy előbb-utóbb sikerül.

A táplálkozás továbbra is kihívás, de közben egyre jobban érzem, hogy mennyi erőt ad, ha odafigyelek a testem jelzéseire. És bár néha hiányzik a "régi egyszerűség", megtanultam értékelni azt, hogy most minden falat tudatosabb, tisztább és jobban szolgálja a gyógyulásomat.

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek."