Otthon... Vágy a gyökerekhez, az egyszerű élethez. A férfi-női különbségek és a kommunikációs szakadékok. 

Megint sok minden történt...

Rohanunk a világban, és észre sem vesszük, mennyi minden történik egyetlen nap alatt. Egy teljes nap – és közben csak sodródunk. Ma például jött a kárszakértő, miközben én épp főztem. Egy negatív esemény végül pozitív lezárást kapott: a biztosító kifizette a károkat. Sokan nem is tudják, mi mindenre jogosultak, és mennyi pénz veszik el csak azért, mert nincsenek tudatában. Az otthonbiztosítás nagyon fontos.  Kár esetén nem csak a javításokra, de az élet újra rendezésére is lehetőséget ad. Szóval kössetek lakásbiztosítást, mert ha baj van, ha kár keletkezik, van hova fordulni.

Ez a pénz most nagyon jól jött. Van helye – mint minden családban. Amikor pár éve megvettük a lakást – egy átlagos lakótelepi otthon –, kitaláltuk, hogy kivesszük az ajtókat. Nyitottabb terekre vágytunk. Én falusi lányként nőttem fel, nagyobb házban, tágas terek között. A panellakás ma is idegen számomra. Mintha csak egy ideiglenes állomás lenne az életemben. Tudom, hogy egyszer újra kertem lesz. Bogrács a hétvégéken, gyerekek fociznak, medence, nyári konyha, zöldséges kert és pár csirke. A háztáji élet egyszerűsége mindig is vonzott. Na nem gazdálkodni szeretnék, cask egyszerűen kiülni a teraszra, a kertbe és élvezni a látványt, élvezni az életet. De mindig rohanunk és ezeket az apró dolgokat elfelejtjük élvezni. Ti, akik családi házban laktok, adjatok hálát érte, és a kinti kötelező munkálatok ellenére élvezzétek. Álljatok meg egy pillanatra, igyatok egy kávét, egy hűsítő Rosét és élvezzétek!

De most vissza a jelenbe: a fiúk nőnek, és most már nekik is kell egy kis saját tér. Egy ajtó, amit be lehet csukni. Egy sarok, ahová el lehet vonulni. Egy kuckó, ahol lehet duzzogni, morogni, álmodozni. Ezért most ajtókat kell vennünk. Minden annyira drága. És néha úgy érzem, csak nekem fontos. Neki nem. Nem érti, miért kell. Talán tényleg mi nők vagyunk azok, akik az otthont alkotják. De jó lenne, ha egyszer azt mondaná: "Ügyes vagy. Jól csinálod."

Most egy olyan helyzetben van, ami bosszantja. Nem tud rá hatással lenni. Én pedig nem tudok neki segíteni. Csak hallgatom. Mert néha ez is elég. Ő elmondja – én hallgatom. És rájövök, hogy a férfiaknak nem mindig velünk van baja amikor hallgatnak. Nekik is vannak nehézségeik – csak másképp dolgozzák fel. Nem agyalják túl, nem elemzik szét. Csak hordozzák magukban. És ez is rendben van.

Apropó.... belevágtam a festésbe. El sem hiszem. Nem nagy felület, de precíz akarok lenni. És nem haladok. Pepecselős munka, és idegesít. Mégis csinálom. Elkészült a plafon a fürdőben. Olyan, mintha most költöztünk volna. Fényes, friss, új. Közben rengeteg kacatot kidobtam. Tárgyak, amiket soha nem használtunk. Mennyi felesleget gyűjtünk össze! És mennyire nehéz megválni tőlük.

Találtam egy régi hajcsavarókészletet is. Nem göndörít, de megemeli a hajtövet – mintha most jöttem volna a fodrásztól. Újra fogom használni. Hajat is kellene festeni. De bennem van a félelem. Mi van, ha allergiás leszek? Pedig évek óta ugyanazt használom. Soha nem volt baj. Akkor most miért félek? Néha azt érzem, megbolondulok…De ma reggel simán bevettem a gyógyszert. Nem ellenőriztem ötször. Csak bevettem. És elhittem: jó lesz. Tegnap is jó volt. Ez is egy gyógyulás. Apró dolog, de jó.

Elhatároztam, hogy elmegyek kontrollra, de nem mentem. Pedig a labor visszajelzés. Nem őrültség, hanem talán csak egy rosszul beállított hormon. A pajzsmirigy alulműködése – akár Hashimoto vagy Basedow-kór – komoly testi és lelki tüneteket okozhat: szapora szívverés, szorongás, pánik, hajhullás, súlyváltozás. Nagyon fontos, hogy ezek ne maradjanak kezeletlenül. 

Kérlek figyeljetek magatokra!

Szóval... talán holnap elmegyek. Vagy újra leírom. És újra halogatom. Rengeteg mindenről tudnék írni még – egy boldogító telefonhívásról, egy új lehetőségről –, de most elfáradtam. Késő van. Lefekszem aludni….

#félhangosan

Ismerős ez az érzés? Voltál hasonló helyzetben?

Írd meg bátran, érdekel, hogyan élted meg.

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek"