Egy személyes történet a tünetektől a felismerésig, a gyógyulás útján 

Most kicsit visszakanyarodnék ahhoz, amiért ez az egész oldal megszületett, ez pedig a táplálékallergia, pontosabban az ételintolerancia és annak következményei.
Ez a történet nemcsak testi, hanem lelki utazás is. Egy folyamat, amelyben megtanultam felismerni a jeleket, küzdeni a félelmekkel, és lassan visszatalálni önmagamhoz.

Minden kb. két évvel ezelőtt kezdődött. Egy nyaralás előtt apró afták jelentek meg a számban. Akkor még nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Aztán jöttek a hólyagok, a nyelvdagadás és a térdfájdalom… és fokozatosan egyre több tünet, egyre intenzívebben.

Kórház, röntgen, fájdalomcsillapító, térdrögzítő stb,  de választ sosem kaptam. Idővel a panaszaim mindennapossá váltak, mint például az izületi fájdalmak, nyelv dagadás, hólyagok, csalánkiütések, ödéma, hajhullás, szorongás és félelem. Nem értettem, hogyan kapcsolódhatnak ezek össze. A vizsgálatok többnyire negatívak lettek és csak egy javaslat maradt, ez pedig az  ételintolerancia-vizsgálat. Akkor még kételkedtem...

41 évesen ott álltam összetörve, +15 kg-val nehezebben, állandó fájdalommal és félelemmel. Féltem, hogy nem élem meg, hogy felneveljem a gyerekeimet. Féltem, hogy a szervezetem lassan feladja. És közben azt hittem, hogy biztosan én vagyok gyenge, más nők ezt jobban bírják ebben a korban.

A háziorvosom előtt végül csak sírni tudtam. Zokogva kértem segítséget. Ő indított el a jó irányba, majd egy immunológusnál kiderült, hogy súlyos ételintolerancia áll a háttérben.

Az eredmény sokkoló volt. Alapvető élelmiszerekre mutatott mérhetetlen intoleranciát a szervezetem. Az orvos elmagyarázta, hogy az ételintolerancia allattomos, mert lassan betegíti meg a testet. Elmagyarázta, hogy folyamatosan gyulladást okoz a testemben. Elmagyarázta, hogy minden a bélben kezdődik.

Szigorú diéta indult, bizonyos ételeket hónapokra, másokat örökre ki kellett iktatni. Így kerültem el a tejtermékeket, dióféléket, mogyorót  stb...

A diéta és a tudatos étkezés hatása óriási volt, elhagytam a vízhajtót és a béta-blokkolót. Csökkentek az izületi fájdalmak. Stabilizálódott a hormonháztartásom. 14 kg súlycsökkenés. Az étrendem most főleg zöldségekből, hüvelyesekből, halból és alternatív gabonákból áll, mint quinoa, köles, hajdina. A húsfogyasztás minimális, mert a csirke, pulyka és sertésre is pozitívat mutat.

A testi változás mellett meg kellett küzdenem a lelki teherrel is. Ahogy egyre jobban lett a testem, elkeztem félni az étekzéstől. Szorongtam, hogy rosszul leszek tőle és kezdődik minden előről. Ma a az étkezésem viszonylag normalizálódott, finomakat és jókat eszem, de a húsfogyasztást az agyam összeköti még az izületi fájdalmakkal, így az nem megy.

Talán ez a lelki fájdalom nehezebb volt, mint a fizikai fájdalmak. Minden falatnál újra kellett tanulnom, hogy "biztonságos". Tudatosítani magamban, hogy ehetem, mert nincs rá intoleranciám, nem leszek tőle beteg. Nem kezdődik minden előről. Ez egy nagyon lassú, de gyógyító folyamat.

Elvesztettem a bizalmat. A bizalmat az orvoslában, a gyógyításban az emberekben. Tanulok újra bízni. Az emberekben és a gyógyszerekben.

Az írás és a sport segítenek a legtöbbet. Nem mondom, hogy teljesen jól vagyok, de már nem ugyanaz a megtört ember vagyok, mint két éve. Legalábbis a testem már nem az, a lelkemen pedig dolgozom.
Gyógyulok...
És minden nap hálás vagyok, hogy a testem  és a lelkem jelzéseit végre komolyan veszem.

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek."