Nyaralás, érzések, ízek, félelmek

Már este van. Csend. Csak ülünk a halk félsötétben. Körülöttünk rengeteg fa. Tücskök ciripelnek. Békák karattyolnak. A kicsi már lepihent, de a másik kettő még lelkesen tervezi a holnapi bográcsozást. Tűzrakás, pulykanyakleves bográcsban. És a mai grillételek ízei… és persze az elmaradhatatlan kapormártás, tej és búzamentes változatban, de mégis finoman elkészítve.

A kapor egy igazi kincs a testnek. Nemcsak ízletes, de segíti az emésztést, csökkenti a puffadást és gyulladáscsökkentő hatása is van.
A tej helyett rizstejszín, a búzaliszt helyett zabpehelyliszt került bele. Finom, krémes, harmonikus különösen a halételekhez.

Készült mellé grill csiperkegomba is, ami mennyeien sikerült.
A csiperke alacsony kalóriatartalmú, gazdag B-vitaminban és antioxidánsokban, erősíti az immunrendszert és jót tesz a szívnek is. Ajánlom ezen egyszerű alapanyagok beiktatását az étrendedbe! Hidd el meghálálja a tested. És ha a tested jól működik akkor a lelked is.

Közben a régi balatoni nyaralásokról beszélgetnek. Én csak csendben hallgatom őket... S közben írok. Figyelek. Figyelem, ahogy változik minden. Már nem ugyanaz a Balaton kell nekik. Nőnek. Felnőnek. Négyen négyfélék vagyunk. Az egyik strandolna, a másik inkább túrázna. Mi pedig a csak próbálunk középen maradni. Megpróbálni mindenki örömének, igényének eleget tenni.

Ma vacsorázni mentünk. Az egyik pizza, a másik hamburger, a harmadik halászlét akart enni. Én meg csak valami "egyszerűt" szerettem volna. Olyat, amit ehetek. Ami nem árt a testemnek. Nem nagy dologra vágytam. Csak ne legyen benne tej, búza, tojás, sertés, répa, citrom, narancs, fokhagyma, dió, mogyoró, pisztácia… csak ennyi. Ezek a rettentő egyszerű alapanyagok hiányozzanak belőle. Csak ennyit szeretnék.

Két éve jelezte először a testem, hogy figyeljek. Most már figyelek. Rotációs diéta. Probiotikum. És türelem. Na meg elfogadás. Jelenleg ezt még tanulom, de ígérem megtanulom, mert egyre jobban vagyok. Jelzi a testem és a lelkem.

De van, amit most mégsem tudok legyőzni, az pedig a darazsak. Egyszerűen félek. Nem is a csípéstől, hanem attól, hogy mit okozhat. Hogy mi lehet utána. Ma is, most is egy gyönyörű estén, egy igazán kellemes nyári estén egy gyönyörű környezetben,  csak egy volt az asztal fölött, de én megfogtam a tányérom, és csendben bementem. Nem szóltam. Nem panaszkodtam. Csak egyszerűen bementem. Mert félek tőle. Az ismeretlentől. Mert nem tudom, hogy ezután mi lesz.  Olyan ez mint az ételintolerancia. Nem ismertem. Nem féltem tőle. Nem találkoztam vele ilyen mértékben. Valószínűleg a két dolognak köze van egymáshoz. Legalábbis a fejemben. A darázs sem ártott nekem, ugyanúgy mint az ételek. Idáig... De az egyik gyerek bejött velem. Mert talán ő is fél. Talán tőlem tanulta... Szégyenlem magam, főleg ha ezt én okoztam.

Most már figyelnem kell, figyelnem, hogy mit adok át, vagy mit ne adjak át.

A félelmeimet...
És a gyógyulásomat...

És jön a ,,hálanapló,, írása. Én szinte minden este írok. Ma is. Tíz apróságot, amiért hálás vagyok. Egy jó környezet. Egy kellemes vacsora. Egy beszélgetés.  Egy nosztalgia.
Írj te is! Akár csak ötöt. Akár egy darab papírra. Mindegy hova, csak írj. Mert a hála mindig pozitív irányba terel.

#félhangosan

"Nem mondom el senkinek, így hát elmondom mindenkinek"